Védett növény- és állatfajok

Védett magasabbrendű növény- és állatfajok a Hatvani Kistérségben

Készítette: Mester Zsolt

Elõszó

 

Az utóbbi években a kistérségi természeti értékeket bemutató munkáim elsõsorban területi megközelítésben és a területi védelem problémáit feltárva mutatták be értékeinket. Az elsõ részben ez az összefoglaló anyag sem kerülheti meg az élõhelyvédelem témakörét, azonban ezen túl a fajok bemutatására is törekszem benne. Az egyszerû “lexikális” felsorolás mellett igyekszem bemutatni az egyes fajok itt elõforduló védelmi problémáit is. Igyekszem néhány faj morfológiai, viselkedéstani bemutatását is megadni – elsõsorban az iskolások számára; de remélem más érdeklõdõ is haszonnal forgatja majd a kiadványt. Amelyik fajnál lehet, további kapcsolódási pontokat (pl.: a fajjal speciálisan foglalkozó hazai szervezetek elérhetõsége) is megadok.

A gyûjtött anyag nem teljes – bár sokévi megfigyeléseket foglal össze több adatközlõtõl is –, hiszen egyes állatcsoportok (pl.: kisemlõsök) nem eléggé kutatottak, illetve nem minden ismert “jó” élõhelyen történt eléggé alapos, szisztematikus megfigyelés vagy felmérés. Reméljük is, hogy a jövõben elõbukkannak még újabb, eddig nem észlelt fajok.

a szerzõ

- Veszélyeztetettségi, védettségi kategóriák

 

1. Nem veszélyeztetett: Azok a fajok, melyek nagy területi kiterjedésben (estleg több élõhelytípusban is), nagy egyedszámban fordulnak elõ – többnyire azért, mert környezeti igényük nem speciális. Általában nem tartoznak egyik védettségi kategóriába sem.

2. Potenciálisan veszélyeztetett: Azok a fajok, melyek napjainkban ugyan még sokfelé, nagy egyedszámban elõfordulnak, de valamilyen, már jelentkezõ probléma (pl.: speciális igényüknek megfelelõ élõhelyek területi csökkenése, túlzott vadászat stb.) miatt helyi- vagy világállományuk várhatóan csökkenni fog. Többnyira védettek. (Pl.: farkasalma lepke, amely hernyójának egyetlen tápnövénye, a farkasalma az utóbbi években erõsen visszaszorulóban van).

3. Aktuálisan veszélyeztetett: Azok a fajok, melyeknek világ- vagy területi állománya kicsi, esetleg visszaszorulóban van. Egyedi problémák (pl.: vadászat, emberi területfoglalás, élõhelyek területi csökkenése és eltûnése, endemizmus[1]) miatt hazánk területérõl már kipusztultak (pl.: hiúz, európai farkas) vagy a kipusztulás közvetlen veszélye áll fenn. Néhány speciális kivételtõl eltekintve védettek.

4. Nem védett fajok:
- Védelemre nem rászorult fajok;
- Már kipusztult fajok: hazai- és egyben világálományuk megszûnt – pl.: magyar mézpázsit
[2].

5. Védett fajok: Kisebb eszmei értékkel[3] védettek. A védett növény- és állatfajok legjelentõsebb hányada. Eszmei értékük többnyire 2.000 - 10.000 Ft közötti.

6. Fokozottan védett fajok: Nagyobb eszmei értékkel védettek. A védett növény- és álatfajok kis hányada, az eszmei értékük növények esetében elérheti az 50.000, állatok estében az 500.000 Ft-ot.

Védett magasabbrendû növényfajok a Délnyugati-Mátraalja – Zagyva-völgy – Gyöngyös-hatvani-sík területén. Eltûnt védett fajok Régi tájleírásokból, idõs emberek elbeszéléseibõl tudjuk, hogy a homokos, akácos vidékeken, biztosan a petõfibányai “zsidótemetõ” környékén elõfordult a tarka sáfrány (Crocus reticulatus). A lõrinci-környéki Zagyva-ártéri, egykor lápos, kotus területeken a kockás liliom (Frittilaria meleagris) is díszlett. A tarka sáfrány az utóbbi évtizedek óta, a kotuliliom a századforduló idõszaka óta már nem lelhetõ fel. Fellelhetõ védett fajok a kistérség területén

 

1. Agárkosbor (Orchis morio): Változó virágszínû, a rózsaszínen át a sötét bíborig. A kosborokra (hazánkban élõ orchidea-félékre) jellemzõ mézajka rendszerint bíboros-pettyes. 10-15 cm nagyságúra növõ homoki-, szikes pusztai- és lejtõsztyepp-faj. A Kopasz-hegyen fordul elõ egy kisebb állománya.

2. Apró nõszirom (Iris pumila): Kis termetû (10-15 cm) nõsziromféle, sárga és liláskék virágú változatai egyaránt elõfordulnak. A Szõlõ-tetõn és a Somlyón fordul elõ, elsõsorban a nyílt sziklagyepekben gyakori.

3. Árlevelû len (Linum tenuifolium): Kisebb állománya él a gombosi tölgyesnél.

4. Bársonyos kakukkszegfû (Lychnis coronaria): Élénk bíborpiros, ép szirmú, felálló szárú, közepes termetû (30-70 cm), fehéresen molyhos-gyapjas szegfûféle. A Somlyón elvétve elõfordul.

5. Bíboros kosbor (Orchis purpurea): Erõteljes termetû (30-50 cm) kosborféle, fehéres-bíboros mézajka sötétebben pettyegetett. Virágzata többnyire dús, tömött-hengeres. Tölgyerdei faj, a Somlyón és a gombosi tölgyesben elvétve elõfordul.

6. Bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla): A Kopasz-hegyen kisebb állományokban fordul elõ.

7. Bugás hagyma (Allium paniculatum): A Somlyón elõforduló ritka erdõssztyepp-faj.

8. Bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon): Száraz gyepek növénye, a Somlyón és a gombosi tölgyesben fordul elõ.

9. Csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima): Sztyepprét-növény, a Kopasz-hegyen helyenként megtalálhatók kisebb állományai.

10. Egyhajúvirág (Bulbocodium versicolor): Február-márciusban nyíló hagymagumós növény, világos-lilás lepellevelei a kikericsekhez hasonlóak. A turai Alsó-réten a Duna-Ipoly Nemzeti Park által felügyelt természetvédelmi területen kisebb állománya nyílik. Fokozottan védett!

11. Fehér zanót (Cytisus albus): Fásodó szárú, dúsan elágazó, alacsony termetû félcserje. Pillangós virágai többnyire fehérek, a növény és a hüvelytermés rányomott-aprószõrû. A somlyón elõfordul.

12. Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans): A sötétbíbor, bókoló virágkelyhû, késõ tavasszal nyíló, 15-20 cm magasságú növény kis populációja él a Somlyón.

13. Fényes poloskamag (Corispermum nitidum): A turai Csontosparton találjuk. A libatopfélék közé tartozó apró termetû, ritkásan elágazó növény szinte levéltelennek tûnik.

14. Homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus): A bakszakállok között kistermetû, a turai Csontosparton nyílik.

15. Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica): A turai Csontosparton nyílik.

16. Homoki kocsord (Peucedanum arenarium): A turai Csontosparton található. Kisebb termetû ernyõs virágzatú növény.

17. Homoki nõszirom (Iris humilis subsp. arenaria): Apró termetû (10-12 cm), sárga szirmú nõsziromféle. A turai Csontosparton.

18. Homoki vértõ (Onosma arenaria): Borzas-szúrós szõrökkel dús, felálló, elágazó szárú növény. Halványsárga apró, hosszúkás virágkelyhei többnyire bókolók. A turai Csontosparton fordul elõ. (A kistérség északi határán, a jobbágyi Nagy-Hársas hegy löszös-homokos oldalában is él kisebb állománya, elõfordulása itt érdekességnek számít.)

19. Hosszúlevelû árvalányhaj (Stipa tirsa): Sztyepp-növény. A kistérségben az árvalányhajak közül a leggyakoribb: a Somlyón, a Kopasz-hegyen és a Szõlõ-tetõn tollas toklászaival június elején szinte tengerként hullámzik. (Vele együtt gyakran fordul elõ a nem védett kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) is, az említett területeken elszórtan, és a gombosi tölgyesben egy-két állományban – meghonosodóban.)

20. Janka-tarsóka (Thlaspi Jankae): Apró termetû (10-15 cm), alig elágazó, fehér virágú, kora tavasszal nyíló tarsókaféle. A Somlyón és a Kopasz-hegyen kiterjedt állományokat alkot.

21. Kardos madársisak (Cephalanthera longifolia): Mintegy 20-40 cm magasra növő, fehér szirmú kosborfélénk. A Hatvani Alkotótábor melletti nemesnyáras ligetben található egy néhány tőből álló állománya.

22. Kései szegfû (Dianthus serotinus): Impozáns, fehér, “sallangos” szirmú szegfûféle; a turai Csontosparton találjuk kisebb állományait.

23. Kisfészkû aszat (Cirsium brachycephalum): A boldogi Vajda-réten található egy védelemre érdemes kékperjés társulásban.

24. Korcs nõszirom (Iris spuria). Régebbi neve: “fátyolos nõszirom” utal arra, hogy lilásfehér szirma sötétebben, finoman erezett (fátyolos). Erõteljes termetû, keskeny-szálas levelû, 80-100 cm magas növény. Egy-egy tõ sok (nyolc-tíz) virágzó szárat is hoz. Az Apc-jobbágyi Szuha-parti réteken és a hatvani bányatavak, ligeterdõk környkén találjuk kisebb állományait; ezeken a helyeken a szárazodó élõhelyei miatt erõsen visszaszorulóban van. A csányi rét alacsonyabb térrészein tömeges.

25. Macskahere (Phlomis tuberosa): Felálló szárú (80-100 cm magas) növény, egy-egy tõ több virágzó szárat is hoz. Világospiros virágai örvökben állnak. Levele jellegzetes: alsó szárleveleinek levélalapja lapos-szívesen visszahajló. Löszjelzõ sztyepp-növény. A Somlyón jelentõsebb, az Apc-jobbágyi Szuha-parton kisebb populációja él.

(Nem túl régi adata van a gombosi tölgyes mellõl is, de mostanában ott nem sikerült fellelni.)

26. Magyar bogáncs (Carduus collinus): A Somlyón itt-ott, “szálanként” elõfordul.

27. Magyar lednek (Lathyrus pannonicus subsp. collinus): A somlyón itt-ott rábukkanhatunk.

28. Mocsári kosbor (Orchis laxiflora): A boldogi Vajda-réten található egy védelemre érdemes kékperjés társulásban.

29. Nagy pacsirtafû (Polygala major): Eddig a Somlyón egy kis foltban került elõ néhány egyed, de valószínûleg gyakoribb, elsõsorban a zárt sziklagyepekben.

30. Nagyezerjófû (Dictamnus albus): Az erõsen mirigyes, ágas, félcserje-termetû növény a Somlyó lejtõsztyepp területein, elsõsorban sziklakibúvásokon és kõmezsgyékben tömeges. Erõs, fûszeres illata messzirõl érezhetõ. Enyhén mérgezõ!

31. Nyúlánk madártej (Ornithogalum pyramidale): Sztyepprét-növény, a Somlyón elõfordul.

32. Pázsitos nõszirom (Iris graminea): Alacsony (15-20 cm) virágszárú, de szálas, félmagasra (30-60 cm) növõ sûrû (gyepesítõ) levelû nõsziromfaj. Szép szirmú: a külsõ lepel alapszíne világosibolya, a lemeze kerek-tojásdad és fehér erezetû. A Somlyó egy kis területén került elõ néhány tõ.

33. Pézsmahagyma (Allium moschatum): Szárazgyepekben fordul elõ, a kistérségben a turai Csontosparton.

34. Piros kígyószisz (Echium russicum): A kígyósziszek nevüket a csõvé forrt pártából kilógó bibérõl és porzókról kapták. A vörös-sötétpiros virágszínû védett faj kisebb állománya a Kopasz-hegyen található.

35. Pusztai meténg (Vinca herbacea): A világoskék pártájú kis télizöldhöz hasonlatos (ezt kertekbe, temetõkbe ültetik). Száraz sztyeppek, rétek kúszó-, heverõ szárú, sötétkék virágú félcserje faja. A Somlyón itt-ott elõbukkan.

36. Réti iszalag (Clematis integrifolia): Bimbóban bókoló, majd kinyílva felálló, szétterjedõ szirmai liláskékek. Tojásdad-lándzsás, keresztben átellenes levelei nyél nélküliek, ülõk. Koranyáron nyílik; a nedves rétek, vágások 30-50 cm magas növénye. Nem ritka, de sehol sem tömeges. A Szuha-parti réteken, a Zagyva töltése mentén, a Somlyó aljában itt-ott elõbukkan. A hatvani “Zagyva-holtágnál” jelentõsebb populációja található.

37. Pettyegetett oszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius): Lilás virágú középmagas (-100 cm), vesszos-szálas termetu. Az Apc-jobbágyi Szuha-parti réten, a csányi szikesen, Hort mellett előfordul.

38. Sadler-imola (Centaurea sadleriana): Pannon bennszülött növény, lösz- és homokkedvelõ. A gombosi tölgyeshez felvezetõ út mentén találhatók kisebb állományai.

39. Selymes boglárka (Ranunculus illyricus): Kis termetû (15-20 cm), nem dúsan elágazó szárú, sárga virágú, puha szõröktõl ezüstös-selymes növény. Sztyepp-növény, a Somlyón és a Szõlõ-tetõ környékén elszórtan fordul elõ.

40. Selymes peremizs (Inula oculus-christi): A Somlyón elõfordul, erdõssztyepp-növény.

41. Széleslevelû nõszõfû (Epipactis helleborine): Tölgyesek, ligetek növénye, egyetlen termõhelye ismert a hatvani Alkotótábor melletti nemesnyárasban.

42. Sziklai gyöngyvesszõ (Spiraea media): A Somlyón elõfordul, alacsony termetû cserje.

43. Szürkés ördögszem (Scabiosa canescens): Sztyepprét-növény, többnyire löszgyepekben, homokpusztákon találjuk. Kistérségünkben a turai Csontosparton él.

44. Tarka imola (Centaurea triumfettii): Közepes termetû, többnyire magányos virágú, fehéres-szürkén molyhos imolafaj. A Somlyón elõfordul.

45. Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia agg.): Egyetlen termõhelye ismert a Hatvan-Lõrinci közút melletti akácerdõben, a “gombosi part”-nál.

46. Tavaszi hérics (Adonis vernalis): A kistérségben nem ritka boglárkaféle, a Somlyón, a Kopasz-hegyen és a gombosi tölgyes környékén nagyobb tömegben is elõfordul.

47. Turbánlilom (Lilium martagon): Tölgyeserdõk növénye, a Somlyón itt-ott elõbukkan.

Védett gerinces állatok a Délnyugati-Mátraalja – Zagyva-völgy – Gyöngyös-hatvani-sík területén.

A fajleírások gyakorisági jelzõirõl: - “Ritka”: Az a faj, amely csak egy-egy jól körülírt területen fordul elõ, vagy többfelé elõfordul, de igen kis egyedszámban (terepen valószínûleg több alkalommal is keresnünk kell, hogy megtalálhassuk). - “Nem gyakori”: Az a faj, amelynek egyedszáma kicsi; vagy csak idõszakosan, esetenként erõsen változó egyedszámban fordul elõ. - “Nem ritka”: Az a faj, amely többfelé elõfordul, de nem tömegesen. (Terepen tartózkodva nagy eséllyel felleljük.) - “Gyakori”: Az a faj, amely többfelé elõfordul és gyakorta szem elé kerül, emellett esetleg egyes helyeken tömeges is.

1. Halak

 

Védett halfaj a kistérségi vizekbõl eddig nem került elõ. A Szuha és Zagyva mellékágaiból, kiöntéseibõl valószínûsíthetõ azonban néhány kisebb testû faj, pl.: csíkfélék.

2. Kétéltûek

 

1. Barna ásóbéka (Pelobates fuscus): Rejtõzködõ életmódja miatt ritkán kerül szem elé, de könnyen felismerhetõ barnás színezetérõl, függõleges szemrésérõl és hátsó lába ásósarkantyújáról. Kis vizekben, csatornákban párzik a víz alatt és innen adja halk, “kotyogó” hangját. A Hatvan-környéki, Zagyvához kapcsolódó csatornákban nem ritka. Sajnos ezeknek a csatornáknak a rendszeres kiszáradásával sok egyed elpusztul, mert ebihalai gyakorta a vízben telelnének át..

2. Barna varangy (Bufo bufo): Barna felsõtestû, fehéren márványozott hasú, nagy termetû békafaj. Ebihalai nagyok, lassú mozgásúak. A kifejlett egyedek messzire elhagyják a vizet és a szárazon vadásznak. A bányatavaink, kubikgödreink környezetében ritkán elõfordul. A tavaszi nászidõben rövid, csattanós “kvark, kvark” hangját halkan hallatja.

3. Erdei béka (Rana dalmatina): Hosszú lábú, hosszút ugró “barna” békafaj. Fás területeken ritkán szemünk elé kerülhet, elsõsorban a lõrinci dombok, hatvani ligeterdõk környékén.

4. Foltos szalamandra (Salamandra salamandra): Egyetlen, több évvel ezelõtti elõfordulási adata az apci Széleskõhöz közeli, hegyi mikroklímát idézõ forrás mellõl van. Sárga-fekete foltos farkos kétéltû, a nyirkos helyeket, hidegebb patakokat, öreg erdõket kedveli. Inkább domb- és hegyvidéki faj.

5. Kecskebéka (Rana esculenta): “Zöld” békafajunk, teste általában csíkozott. Nagyobb vizekben él (pl: bányatavak, Selypi-tó), de a Zagyva folyóban is gyakori helyenként. Hangja a jellegzetes “brekeke”. Koncertje többnyire szakaszokra tagolódik, hosszabb-rövidebb szünetekkel.

6. Mocsári béka (Rana arvalis): “Barna” béka, az erdei békával összetéveszthetõ. Vizes területek mentén nem ritka, a Zagyva cstornarendszerei mentén Havan környékén, a Selypi-tavak mellett.

7. Pettyes gõte (Triturus vulgaris) és tarajos gõte (Triturus cristatus): Valószínûleg gyakoribbak, mint ahogy szemünk elé kerülnek. A kifejlett állat a szárazföldön vadászik és itt is telel. A Szuha idõszakos kiöntéseiben és a Zagyva Hatvan-környéki csatornarendszerében fejlõdnek lárváik. Ezért is fontos lenne a víz visszatartása ezeken a helyeken: a csatornák egyrésze nyárelõre sajnos kiszárad!

8. Tavibéka (Rana ridibunda): “Zöld” békafajunk. A kecskebékához hasonló, de hangja jól megkülönbözteti: a “brekeke” szaggatott, nevetésféle hangokkal keveredik. A Zagyva mentén, a folyóval összeköttetésben lévõ csatornákban, kiöntésekben, közeli kubikgödrökben gyakori.

9. Vöröshasú unka (Bombina bombina): Kis termetû faj, sekélyebb vizekben, csatornákban, felgyülemlõ esõvíz alkotta mocsaras részeken él (nagyobb tömegben a Selypi-tavaknál és a hatvani vízmûvek környékén). A vizet ritkán hagyja el. Háta barnás, hasa fekete-vörös vagy fekete-sárga foltos. A kistérségben mindkét színváltozat elõfordul. Neve hangutánzó szó, hangja a halk “unk, unka” szavakra hasonlít, melyet ritmikusan, lassabb ütemben ismétel. Kitartó kórusa messzebbre is elhallatszik.

10. Zöld levelibéka (Hyla arborea): Kis termetû, zöldes vagy barnás színû, (színeváltó) békafaj. Tapadókorong van a lábujjain, így szívesen mászik magas növényzetre is. Nagy tömegekben ad folyamatos, kitartó “koncertet”, hangja erõs, gyorsan ismétlõdõ karattyolás (krrrak, krrrak, krrrak, krrrak...), kórusa messzehangzó. A hatvani Alkotótábor és ligetek, mocsárrétek környékén gyakori.

11. Zöld varangy (Bufo viridis): Leggyakrabban szemünk elé kerülõ békafaj, mert kiskertekbe, városi utcákba is bejár. Éjszakai lámpafénynél gyakran vadászik a leesõ rovarokra. Többnyire magányosan, vízpartról “énekel”: hangja igen erõs, hosszan elnyújtott, elején ugróan emelkedõ hangmagasságú pirregés (prrrrrrrrrr...), amely tíz másodpercig is eltarthat, majd rövid szünet után újrakezdi. A térségben nem ritka.

 

3. Hüllõk

 

Eltûnt védett fajok A melegebb, sziklás vagy homokos domboldalakat kedvelõ keresztes vipera (Vipera berus) a századelõn még elõfordult a Lõrinci-környéki homokos dombokon. A jobb vipera élõhelyek valószínûleg a kiterjedt akácosítás és fenyvesítések, illetve az élõhelyek felszabdalása, mûvelésbe fogása következtében változhattak kedvezõtlenné.

 

Fellelhetõ védett fajok

 

1. Fali gyík (Podacris muralis): A térségben ritka, de a Somlyón a sziklás területeken elõfordul. Lapos testalkatú, barna színû gyík, a hátán egy sötétebb gerincvonal húzódik.

2. Fürge gyík (Lacerta agilis): Sokfelé elõfordul, talán az állóvizeink füves-gyepes partjainál bukkanhatunk rá legkönnyebben, illetve a gombosi tölgyesben is gyakori. 18-22 cm hosszú, oldala zöldes, háta vörösesbarna; sokszor fehér sávozás is látható a hátán.

3. Kockás sikló (Natrix tesselata): A vízisiklóhoz hasonló életmódot él, de a vizeket nem hagyja el messzire. Háta “kockás”, vagy zegzugos mintázatú, fején oldalt nincs sárga “félhold”. A Zagyva mellékén többfelé elõfordul, de nem gyakori.

4. Mocsári teknõs (Emys orbicularis): Nem ritka, bár szem elé ritkán kerül. A Zagyva mellékén inkább állóvizekben, kiöntésekben, kubikgödrökben tanyázik (pl.: a hatvani Görbeér mentén, az Alkotótábornál, az apci Szuha-környéken), de gyakran kijár a szárazföldre is, nem túl messze elkóborolva a víztõl.

5. Pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri): Apró, legfeljebb 10 cm-es, hengeres, barnás-fényes testû gyík, feltûnõen kis lábai szinte alig segítik: fürge mozgása inkább kígyózó siklás. Hazai elõfordulása “szigetszerû”: így térségünkben is, eddig csak a Somlyó meleg sztyepp-gyepébõl került elõ néhány egyed.

6. Rézsikló (Coronella austriaca): Másfelé a melegebb sziklás dombokon nem ritka, de a térségünkben eddig csak a Lõrinci-Apc dombvonulaton (a “Csurgónál”) sikerült egy egyedet fellelni. A fejtetõn lévõ (néha keresztet formáló) mintája miatt a keresztes viperával összetéveszthetik.

7. Vízisikló (Natrix natrix): Fején kétoldalt lévõ sárga és fekete (félhold alakú) foltja biztos ismertetõje. A Zagyva mentén nem ritka. Néha messzire elkóborol a víztõl.

8. Zöld gyík (Lacerta viridis): Nagy termetû (20-35 cm) gyíkunk. Zöld színét a hím a tavaszi nászidõben kidíszíti: néha fekete apró-pettyessé válik, a nyakörve oldalt és alul kékes színû lesz. A melegebb dombokon: Lõrinci, Petõfibánya, Apc – nem ritka.

 

4. Madarak

 

A kistérség sajátságos elhelyezkedése (alföldi és hegyvidékperemi kapcsolatok) és változatos élõhely-típusai együtt eredményezik azt, hogy jelentõs fajszámú madárvilágot találunk itt. Védett madaraink közül egyes fajok gyakoribbak, mások ritkábbak. A hatvani bányatavaktól az apci Somlyóig a folyamatosan meglévõ élõhelyeken eddig felbukkant fajok teljes listáját megadjuk, azonban csak rövid elõfordulási leírásokra szorítkozunk. Egyes fajoknál kiemeljük, hogy fészkelése, költése bizonyított, megfigyeltük. (A költés még több faj esetében valószínû, de nem figyeltük meg.) A “vonuláskor” megjegyzés arra utal, hogy valószínûleg nem fészkel nálunk, azonban a tavaszi vagy õszi (vonulási) idõszakban rendre megjelenik. A vonuláskor megjele

 

kOSÁRFONÓ TANFOLYAM

32 órás KOSÁRFONÓ TANFOLYAM INDUL!

Környezeti nevelési tréning a Zöld könyv kapcsán

A Zöld könyv bemutatása: A hatékony, cselekvésközpontú, és gazdaságosan megvalósítható környezeti nevelés. A fenntarthatóságot elősegítő környezeti kultúra elterjedésének elősegítése, tanácsok erdei iskola, témanap szervezéséhez, megvalósításához.

Táborozz kedvezményesen a könyvtári olvasójegyeddel

A Gyermekláncfű Egyesület nyári táboraiban 10 % kedvezményt biztosít minden könyvtári olvasójeggyel jelentkezőnek!

Kézműves hét 10. alkalommal Rózsaszentmártonban

2011 június 27-től július 01-ig már 10. alkalommal kerül megrendezésre Rózsaszentmártonban a település gyermekeinek a Kézműves hét.

Témanapon a hatvani diákok

A hatvani Kossuth Lajos Általános Iskola negyedik osztályos tanulói témanap program keretében látogattak el Rózsaszentmártonba, ahol a Gyermekláncfű Egyesület szakmai vezetésével a Hagyományok mentén című program eseményén vettek részt

RÓZSA VENDÉGHÁZ



A falu központjába található a RÓZSA VENDÉGHÁZ  épülete. Kiváló helyszíne erdei iskola, ifjúsági és felnőtt csoportok „lélekpendítő" együttlétének, baráti találkozóknak, továbbképzéseknek, táboroknak.

Kapcsolattartó és információ:

Tóth István

0620/9685-791

E-mail:
tothistvan@gyermeklancfu.hu

Bővebb információért kattintson ide

RÓZSASZENTMÁRTON

Kölcsey út 80.

23 fő részére fogadóképes (egy 3 ágyas, két 6 ágyas, egy 8 ágyas  szoba), van mód 3 db pótágy elhelyezésére is. Az épületben van társalgó, jól felszerelt teakonyha, női és férfimosdó zuhanyzóval, WC-vel. Az udvaron parkolási lehetőség, tűzrakóhely, ping-pong asztal, streetbal, lengőteke.

Árak:

SZÁLLÁSKÖLTSÉG:

 

fűtés nélkül fűtéssel
1. éjszaka 2600 FT/fő/éj fogyasztott gázm. x gázár

több éjszakai tartózkodás esetén

2200 Ft /fő/éj fogyasztott gázm. x gázár
pótágy    1000 Ft/fő/éj fogyasztott gázm. x gázár

Mosatási költség:

800 Ft/ágynemű garnitúra

Iratkozzon fel hírlevelünkre

E-mail:

Vasúti menetrend

Honnan:
Hova:
Mikor:
 
Amennyiben más menetrendre is kíváncsi kattintson ide (ELVIRA)

Autóbusz menetrend

Honnan:
Hova:
Mikor: